festeni kéne

Festeni kéne. Néhány hete a munkámból -3 óra tanítás árából- vettem egy doboz zöld beltéri falfestéket diszkontálva. Gyönyörű, láttam a volt tulajnál, hogy igazán szép, élénk, egészséges zöld. Mint a bokrok levelei májusban. Szóval megvettem, elhozta és én vártam az ihletett órát, midőn nekikezdek és szépen kipingálom a 20 négyzetméteres "Bagolylesünk" falait eme kiváló festékkel. Minekutána pénzem nincs szakit fogadni, az életem társával pedig-sajna- nem tudok semmilyen munkát közösen csinálni anélkül, hogy cirka 3 perc múlva ne kapjunk össze, így nyugalmam érdekében maradt a DIY. Bátorságot adott, hogy már említett drága anyukám otthon majd mindig maga festette ki a nyárikonyhát, tehát én sem lehetek akkora marha, hogy ne sikerülne. A vér kötelez. Aztán eszembe ötlött drága apukám, akinél előrébb a világon senki nem gondolkodik és én sem akartam lemaradni a precíz munka frontján. Elkeserítem az olvasót, nincs csattanó vagy poen, megcsináltam. Az ablak feletti részt. És az oldalát. Most ez zöld. Nem fröcsögött, nem kell újra festeni, de részlegesen kész. A hátizmaim még/már lassan engednek nagyobb munkát elvégezni. Aztán jött a konyha ablak körüli falrész. Most az is zöld. Aztán a fürdőszoba ajtó körüli falrész. Az is zöld. És most szakaszokban zöld a lakás fala a szekrény mellett, a bejárati ajtónál, ahová még-tekintve, hogy György Úr az országútiját a falon tárolja és tiszta keréknyom a bejártai fal-tehát ide raktam még egy mutatós, de sötét öntapadós tapétát.