Érdekes ez a blogolás.
Matatok a szilvalekvárnak valóban, szedegetem a magokat és egyre csak bújnak elő a gondolatok. Blogban mindent leírnak az emberek? Vagy szerkesztik, hogy kerek és mutatós legyen? Zavaró, ahogy zizeg a fejem, semmi koncepció, csak massza. Végsősoron mit akarok én elkezdeni a blogommal? Rendszerezni az eddig megélteket? Máris? Mit mond erről a pszichológia? Észrevettem, hogy az érettségihez képest hanyag a nyelvtanom. Vagy már akkor se volt perfekt? Nem, persze, hogy nem. És hát 20 év eltelt. (de mivel??)
Kevesebbet olvasok,mint kisiskolás koromban. Ma reggel az jutott az eszembe, hogy Karinthytól kellene kihoznom valamit a helyi könnytárból (sicc). És tényleg. Mert hát bemegyek a Libribe, vagy az Alexandrába és ugyan szép a könyvválaszték mennyiségre, na de a tartalom. És már a régi könyvek sem hoznak lázba. Viszont a néhány éve hagyatékul kapott könyvgyűjteményemben igaz kincsecskék vannak. Jajj, ezek a nyavalyás izomgörcsök..
