Lekváros bukta internetről hozott recept szerint.

Azon morfondíroztam délelőtt, hogy mit is főzzek, mit is főzzek? Kutyasétáltatás közben az egyik ablakból túrós batyu illatot éreztem és lőn..túró nincs itthon, azért el nem megyek mégegyszer a piacra, úgyhogy lekváros bukta lett. Most éppen az első kelést végzi a tészta.

Megláttam egy cikket a magyar first-lány leendő esküvőjéről. Aztán valamiért motoszkált a fejemben: olyan zsidó vonásai vannak ennek a lánynak. Megnéztem egy családi fotót. Még inkább.Végül találtam pár háttér információt a témában: vegyes házasság, szabadkőműves páholy, nép-nemzetiség-ellenmondás, Schwarz-féle káosz elmélet és támogatottjai a 80-as években...Hajjaj.. van egy filmje Mel Gibsonnak-akit úgy mellékesen igen kedvelek a magam részéről- tehát van egy filmje: Összeesküvés-elmélet..na, hát ahogy ott is kiderült, hogy a sárga lapos főszereplőnek igaza volt, úgy tartok tőle, hogy itthon mire megy ki a játék. Mondanom sem kell, tegnap lehallgatták drága anyám telefonját, miközben beszélgettünk.

A csalódás is egyfajta halál. Gyászmunkával kell a végére járni. Kidolgozni magamból. Csalódott vagyok, amiért ismét eljátszottam egy lehetőséget arra, hogy végigvigyek valamit.

Ha az emberek tükrök a számunkra a tetteikkel, úgy ma megtapasztaltam, hogy feladós és kikerülős taktikát folytatok magasabb szintű helyzetek megoldásához. Azaz keresek magamnak egy jóval súlyosabb problémát-például egy méhproblémák és hereproblémák lombik bébi programban való részvétel, ami magas költségekkel jár, betegség kezelése, pénztelenség és végül mindez nyakon öntve azzal, hogy nem a magam nevében beszélek, hanem a házastársamat használom pajzsul. Nincs bátorságom személyesen tisztázni a felmerülő problémákat. Telefonon, cukorba csomagolva, kedveskedve hazudok a másik szemébe. Borzasztó.

A konfliktuskezelés a gyengém.

De most igazán..miért van az, hogy bizonyos emberek annyira a látszatnak élnek? Talán később kifejtem bővebben, most még az elképedtség munkál bennem. Más szóval piszkosul dühös és csalódott vagyok.

Festeni kéne. Néhány hete a munkámból -3 óra tanítás árából- vettem egy doboz zöld beltéri falfestéket diszkontálva. Gyönyörű, láttam a volt tulajnál, hogy igazán szép, élénk, egészséges zöld. Mint a bokrok levelei májusban. Szóval megvettem, elhozta és én vártam az ihletett órát, midőn nekikezdek és szépen kipingálom a 20 négyzetméteres "Bagolylesünk" falait eme kiváló festékkel. Minekutána pénzem nincs szakit fogadni, az életem társával pedig-sajna- nem tudok semmilyen munkát közösen csinálni anélkül, hogy cirka 3 perc múlva ne kapjunk össze, így nyugalmam érdekében maradt a DIY. Bátorságot adott, hogy már említett drága anyukám otthon majd mindig maga festette ki a nyárikonyhát, tehát én sem lehetek akkora marha, hogy ne sikerülne. A vér kötelez. Aztán eszembe ötlött drága apukám, akinél előrébb a világon senki nem gondolkodik és én sem akartam lemaradni a precíz munka frontján. Elkeserítem az olvasót, nincs csattanó vagy poen, megcsináltam. Az ablak feletti részt. És az oldalát. Most ez zöld. Nem fröcsögött, nem kell újra festeni, de részlegesen kész. A hátizmaim még/már lassan engednek nagyobb munkát elvégezni. Aztán jött a konyha ablak körüli falrész. Most az is zöld. Aztán a fürdőszoba ajtó körüli falrész. Az is zöld. És most szakaszokban zöld a lakás fala a szekrény mellett, a bejárati ajtónál, ahová még-tekintve, hogy György Úr az országútiját a falon tárolja és tiszta keréknyom a bejártai fal-tehát ide raktam még egy mutatós, de sötét öntapadós tapétát.

Aszongya a gép: ...Ide írhatsz..ez jó...

Bölcs életem egyik netovábbja volt, amikor drága anyukám ötlete und vágya szerint elmentem grafológus oskolába. Szerettem, de nem volt az a nagy égzengés.Úgy értem a tanárom-osztályfőnökünk Gyöngyi/Györgyi gépészmérnök lévén igazán alapos és szabatos munkát végzett. Egyedül vele szerettem tanulni. Valahogy megkérdőjelezhetetlen volt, amit és ahogyan tanított. Nem hitleri módon, hanem a tudása átadás miatt. Igen, asszem ezt az utat akartam én követni későbbi oktatói "pályámon". Egyszerű, érthető, befogadó módon úgy tanítani, hogy a deák úgy érezze, ezt tudom, már csak vissza kell rá emlékeznem. Szép gondolat. Gyöngyinek sikerült. Meggyőződésemmé vált, hogy tehetséges vagyok a grafológia terén. Amúgy a magam holisztikus módján.

A szomszédok..szép pesti társasházi élet..Ha meleg van, azért ne nyiss ablakot, ha pedig mégis emberi az időjárás, mint ma, akkor a szomszéd állat. Mert zenél.Hangosan és igénytelenül. És neki tetszik. Egyedül neki. Ahogy a B lépcsőház egyik friss, fiatal, alkesz értelmiségi leányzója mondta, amikor hajnali 1 órakor rendőrt kellett hívni a tivornyájuk miatt: ...kommunikatív vagyok! mondta olyan tudatmódosultan, hogy a fiatal rendőr a falnak támasztotta, félő rámdől nagy lendületében. Nos a zajszennyzésnek eme, a környezetemet romboló hatása már kerület szintűre nőtt. 

Mivel vidéken nőttem fel, ott a legnagyobb zaj az utcában a szemközti ház udvarán óbégató újfunlandi. Itt legalább 15 kutya van, mindenféle náció, akik felváltva idegesítik egymást. Itt a szomszédokkal, gyakorlatilag úgy élünk, mint otthon. A folyosón át, légvonalban 3 méter. Méghogy magánélet..

Akkor miért lakom itt? Valóban izgalmas kérdés. Megmondom. Legkisebb rosszként ez volt anno a legkönnyebb út. Amit már ezerszer megbántam. Miért nem megyek máshová, esetleg teremtem meg a saját ideális közegemet? Mert lusta, gyenge disznó vagyok, óriási önérzettel és még nagyobb félelemmel, hogy egyedül megállok-e a saját lábamon.

38 éves, többszörösen bukott Madonna vagyok.És nem a nagy didikkel. Hanem válással, munkátlanul-bocsesz, állás nélkül- gyerektelenül, távol a szüleimtől, a fejem búbja felett 6 méterrel tele adóssággal és egy igazán összetákolt, műtött gerinccel 26 éves koromból, amitől a mai napig fájdalmaim vannak.

Valaha jogászként végeztem magammal még 22 évesen. Tulajdonképpen ebből az időből csak az egóm maradt meg. Tudásom alkalmatlan, emberileg képtelen vagyok beszállni abba a világba, amit ma magyar jogrendszernek nevezünk. Siralmas és embertelen. Szerettem volna jól csinálni, de ebben a szakmában halmozottan igaz, hogy 1 fecske nem csinál nyarat. Egy zárt rendszer, ami mindenre alkalmas, csak arra nem, amire kitalálták. Voltam ügyvédbojtár, dolgoztam némi gyakorlatot a 10-14 évvel ezelőtti belügyben, dolgoztam önkorminál, családsegítő szolgálatnál, végül "szabadúszó" lettem, amikor már az utolsókat rúgtam. És láss csodát, megértem, hogy hihetetlenül rosszul éreztem magam a bőrömben. Elszigetelten. Ha nincs, aki felkaroljon, ha családi vagy szakmai hátszél nélkül próbálsz létezni, felejtsd el. Itthon kevés a tehetség, a szorgalom, az önálló gondolkodásra, netán kreativitásra való képességedet pedig egyenesen zárd a sublótba, ha jót akarsz. Illetve, ha enni akarsz. A mai magyar gazdaság negatív márvány szobra lehetnék és mutogatni kellene. Így elbaltázni kevesen tudták. És nem vagyok büszke, ám lehet tanulságos az esetem...